Horror törénete és véletlenje

A horror az egyik legérdekesebb műfaj a filmek tengerében, hisz nincs még egy olyan zsáner, amit ennyire megvetnek és imádnak egyszerre.Az hogy a horrornak mi a társadalmi szerepe, a mai napig vitatott kérdés. Van olyan nézet, ami szerint némely deviáns viselkedés miatt atűz erőszakos filmek tehetök felelőssé, bár a kriminológiában nincs olyan tanulmány, ami egyértelmű kapcsolatot ír le a két tényező között. A katarziselmélet szerint az erőszakfilmek éppen ellenkezőleg hatnak, oldják a nézőben a feszültséget. Ahogy Stephen King is írta a Danse Macebre kötetében, A Horror hozzásegítti nézőjét a lelke mélyén rejtőző, félelmekkel körülbástyázott kísétetkastélyok felfedezéséhezés bebarangolásához. 

Továbbá nem mehetünk el a horror társadalmi vonatkozása mellett, kezdve azzal, hogy a film társadalmi jelenségekre reflektál.Bizonyos horrorok nem véletlenül születtek akkor amikor. a Romero- féle zombifilmek is egy reakció egy adott jelenségre.

Az élőhalottak éjszakája a vierűtnámi háború kritikája, míg az Élőholtk hajnala a fogysztói társadalomé. A 2003- as amerikai Kör meg a mérektelen TV- nézés ítélkezője. Cikkünk Fő témája visszont az, miképpen alakult ki az a műfaj, amit horrornak ismerünk. 



A horror gyökerei a 18. század végén, 19.század elején született, gótikus regényekig vezethetők vissza. itt főleg olyan írókra gondolok, mint például Mrs. Radcliffe, M. G. Lewis, Edgar Allan Poera vagy akár Sade márkira, és a horror bőségesen merít a legendákból, mítoszokból.

A legelső, a horror műfajai jegyeivel rendelkező film, az George Mélies Az ördög kastély című két perces filmje 1896- ból. 30 évvel később már körvonalazódik a három horror alapmítosz. 1910- ben elkészül az első Frankensein mozi, majd 1913- ban.

A prágai diák, ami alapja lesz a későbbi Dr. Jekyll és Mr. Hyde történeteknek, és 1921- ben Magyarországon leforgatják az első Drakula- mozit, amit Lajthay Károly rendezett.A horrora a legfogékonyabb a némep expresszionizmus volt, ami olyan remekműveket ad a világnak, mint az 1919- es

Dr.Caligarit, az 1920- as Gólemet ls a nagy klasszikus Nosfeatut 1922- ben. A németek azért is voltak fogékonyak a műfajra, mert a legjobban itt tudták kiélni azt a frussztrácíót, amit az első világháború és az azt követő megalázás hozott nekik. az igazi aranykor azonban a 30- as évek Ameriájában indult el.



Az előzménye az volt, hogy miután rájöttek a stúdiók, hogy miért éri meg műfaji filmekben gondolkodni (bár ekkor még nem volt ilyen elnevezés), felosztották egymás között, hogy ki melyiket csinálja. Így köthetők pl. a Warnerhez a gengszterfilmek.

Az Universal kis stúdió volt, és a maradék jutott neki, ami a horror volt. Az akkori stúdióvezető, Carl Laemmle nagy hangsúlyt fektetett a horrorra, és nem sajnálta se az időt, se a pénzt ezekre a filmekre.

Ez a hozzáállás meghozta a sikert. A stúdió tulajdonképpen az első franchise-t kezdte el kiépíteni, hiszen az első Drakula-filmjük, Lugosival a főszerepben, és a Frankenstein Boris Karloffal (mindketten 1931-esek) taroltak a mozikban, és az Universal kifulladásig ontotta a filmjeiket. Tették ezt olyannyira, hogy volt olyan crossover is, ahol a színészek szerepeket cseréltek, és Lugosi játszotta a Frankenstein szörnyét, Karlof meg Drakulát. Viszont nemcsak ez a két karakter kapott filmet.

Szerepet kapott a Láthatatlan ember 1933-ban, A múmia és King Kong 1932-ben, és mindegyik karakter megkapta a különböző változatait. A széria hattyúdala 1941-ben a Farkasember volt.Még szót kell említeni egy egészen különleges filmről, mégpedig az 1932-es Szörnyszülöttekről. Ez a film arról szól, hogy egy cirkusz törpéje szerelmes a cirkusz gyönyörű artistanőjébe, aki viszont az erőművész felé kacsintgat.

Mikor kiderül, hogy a törpe jelentős vagyont örökölt, akkor a szépség és az erőművész összeállnak, hogy megszerezzék a törpe vagyonát. A Szörnyszülöttek azért különleges, mert az összes szereplőt valódi, sérült emberek játsszák, akik a valódi életben is ugyanúgy néznek ki. Azért fontos film, mert a társadalom nem tudott a sérült emberek létezéséről, és az orvostudomány fejlődésével az első világháború után megjelentek olyan emberek, akiknek hiányzott egy vagy több végtagjuk.