A társadalom ezeknek az embereknek az elfogadására nem volt felkészülve, és a horrorban a tőlük való félelem jelent meg.
Amíg Amerikában az Universal filmjei jelentették a horrort, addig Európában közel sem váltott ki ekkora érdeklődést, és nem is készültek akkora mennyiségben, de ami készült, az minőségileg bőven felveszi a versenyt amerikai társaikkal. Az európai horrorfilmek nem rendelkeznek akkora grandiózus történettel, mint mondjuk A múmia vagy a Frankenstein.
Ezek a filmek inkább a szereplők belső világára koncentrálnak, és azt bontják ki sokkal mélyebben, mint az amerikaiak. A legintenzívebb horrorokat a német expresszionizmus alkotói szállítják, melynek egyik első jelentős darabja a Nosferatu volt 1922-ben,
Murnau rendezésében.Eredetileg Bram Stoker, a Drakula regényének lett volna az adaptációja, de az örökösök nem engedték, hogy filmre vigye, így a neveket megváltoztatta. Így lett Drakulából Nosferatu. Murnau minden idők legfélelmetesebb filmjét akarta megcsinálni, amit, ha úgy vesszük, sikerült megalkotnia, hiszen Nosferatu figurája örökre meghatározta, hogy a vámpíroknak miképpen kell kinéznie a vásznon.
Mindemellett az a pletyka járta akkoriban, hogy a címszerepet alakító Max Schreck valóban vámpír volt. Ez a legenda annyira erős volt, hogy 2000-ben még filmet is forgattak erről A vámpír árnyéka címmel, Willem Dafoe és John Malkovich főszereplésével. Dániában viszont egy egészen érdekes kísérlet ment végbe. Ez a kísérlet a Haxan című film volt. Ez akkoriban a legdrágább filmnek számított, és nem is igazán fikciós film volt, hanem dokumentumfilm.
A Haxan bemutatja, hogy a boszorkánysággal milyen hiedelmek alakultak ki egészen az őskortól kezdve napjainkig, és mindezt korhű díszletekkel eljátszott jelentekben.
Az USA-ban a 30-as évek végére lecsengett a horrorláz, de a 40-es években RKO stúdió egy új hullámot indított el. Az RKO Val Lewtont nevezte ki, hogy szervezze meg a stúdió horror részlegét. Lewton csapata találta ki azt, hogy nem mutatják meg a rémet, hanem utalnak rá különböző effektekkel, és a néző fantáziájára bízzák a többit. Az elképzelés remek döntésnek bizonyult.
Az első ilyen filmjük A macskaember volt, ami egy szépséges lányról szól, aki azt hiszi, hogy ha felidegesítik, párduccá válik és ölni kezd. Összejön egy férfival, aki csak kitalációnak gondolja a nő problémáját.
Később folytatása is lett, és még az X-aktákban is felhasználták az úszómedencés jelenetet. Bár alig fél évtizedig élt az RKO horror részlege, de filmjeik (Egy zombival sétáltam {1943}, A hetedik áldozat {1943}, A testrabló {1945}) hatalmas mértékben befolyásolták a horror műfaját a későbbi évtizedek során.A horror műfaja az 50-es évektől kezdődően egyre mélyebbre kerül, és egyre silányabb filmeket gyártanak. Ez a folyamat a 70-es évek elején változik meg, amikor megjelenik az Ördögűző (1973), ami elképesztő reakciót vált ki a nézőkből, vagy a zombifilmek atyja, Romero kijön Az élőhalottak hajnalával (1978).